Az állkapocsízületi diszfunkció (Temporomandibular joint dysfunction; TMD) csoportjába az állkapocsízület, az állcsontok az ízületi szalagok és az ízületet mozgató rágóizmok elváltozásai tartoznak. A rendszer összetettsége miatt egyes szakirodalmak az állkapocsízületi diszfunkció elnevezés helyett craniomandibularis működési zavarként hivatkoznak a szindrómára.
Az elváltozás leggyakoribb velejárója a fájdalom, mely mind a rágóizmokban, mind az ízületben jelen lehet. A fájdalomhoz ízületi hangjelenségek (krepitáció, kattogás, ropogás) és rendellenes állkapocsmozgások (deviáció, deflexió) mellett nehezített szájnyitás társulhat.
Az ízületben illetve a rágóizomzatban fellépő fájdalom kisugározva gyakran fülfájást illetve fejfájást hozhat létre, így sokszor fül-orr gégészeten valamit fejfájás ambulanciákon próbálják kezelni az állkapocsízületi betegeket.
Valamilyen állkapocsízületi rendellenesség a populáció 60-70%-át érinti, viszont négy személyből csak egy van ennek tudatában. Kezelést is igénylő, arcfájdalommal, korlátozott szájnyitással, akár fejfájással járó formája a populáció 5-12%-át érinti. A szindróma világszerte négyszer gyakoribb a nőknél, mint a férfiaknál.
Az állkapocsízületi diszfunkciók csakúgy, mint a legtöbb szájüregi betegség eltérő mértékben érinti a nőket és a férfiakat. Míg a szájüregi rákok aránytalanul nagyobb számban fordulnak elő a férfiaknál, addig az állkapocsízületi elváltozások (Temporomandibular Disfunction) körülbelül 4-szer annyi nőt érintenek.
Mindemellett a nőknél sokkal gyakrabban alakulnak ki krónikus fájdalommal járó állapotok, legyen ez akár az arcfájdalommal járó állkapocsízületi elváltozás vagy égő száj szindróma (burning mouth syndrome; BMS).
Egyes kutatások felvetik, hogy az arcfájdalom intenzitását az ösztrogén női nemi hormon befolyásolhatja. Ezt támasztja alá az is, hogy a diszfunkció gyakorisága sokkal nagyobb a termékeny korban lévő nőknél, mint a menopauza után. Szintén leírták, hogy az ösztrogén tartalmú fogamzásgátlók használata érzékenyít a krónikus fájdalommal járó állapotokra.
A temporomandibuláris diszfunkció multifaktoriális eredetű kórkép. A megjelenéséhez nagy számban lévő hajlamosító tényezők mellett hozzájárulnak a diszfunkció kezdetét kiváltó iniciációs faktorok is. A betegség fennmaradását pedig további állandósító, progressziót gyorsító tényezők segítik elő.
Hajlamosító tényezőként írja le a szakirodalom a harapási rendellenességeket, a fogcsikorgatást (bruxizmust) és a nem megfelelően elvégzett fogorvosi kezeléseket (fogszabályozás vagy fogpótlás készítése).
Az elváltozás kiváltó okainak a traumákat és a rágóizomzat túlterhelődését tartjuk.
A betegséget fenntartó, progressziót gyorsító faktorként tekintenek bizonyos viselkedési tényezőkre (fogcsikorgatás, szorítás, abnormális fejtartás; érzelmi tényezőkre (depresszió, szorongás) valamint ide sorolják a negatív gondolkodást is, mely erősen megnehezítheti a szindróma kezelését. A szakirodalmak egy részében a depressziót és a szorongást azonban nem az állkapocsízületi elváltozás okaként, vagy progressziót gyorsító faktoraként tartják számon, hanem sokkal inkább a krónikus fájdalommal járó formájának következményeként írnak róla.